Most kedd reggel 4:59 van, megébredtem picit és nem sikerült visszaaludni, viszont már 10 körül ágyban voltam, ugyhogy mondhatjuk h bruttó 7 órát sikerült aludni, ami tőlem azért nem is rossz. Mivel van még 4 ora a konferenciáig, ezért gondoltam behozom a blogos lemaradást.
Szóval az út ide elég kacifántosra sikeredett, Koppenhágába még időben megérkeztünk 14:00ra és úgy volt, hogy 19:10kpr repülünk tovább, de neeeeeem!!! Szóval irány a transfer center és sorban állás, hát nem lettünk okosabbak csak annyit tudtunk meg, hogy 21:00ra tették át az indulást. A reptérről tudni kell, hogy elég nagy és iszonyat drága a kaja és a pia. Találtunk egy viszonylag nyugis helyet és leheveredtünk. Aztán óránként kaptuk az oltást smsben, először azt h 21:20kor majd 22:00, viszont itt már azt is megírták, hogy fáradjunk az info pulthoz mert kapunk 150 dán korona kajajegyet kompenzációkent. Átvettük nem laktunk jól :D nagyon nem mennék bele. de kb egy pizza kerül ennyibe... végre kiírták a kaput C33as és indultunk is oda, egy karton carlsberg társaságában, mivel olcsobb volt a sör mint a víz, sikeresen szalonspicces üzemmódra hevitettem magamat ami egy elég vicces beszélgetést eredményezett a US officer bácsival aki kihallgatott mielőtt felengedtek a gépre, kb 5 perces kérdezz feleleket jatszottunk, amit úgy inditottam - gondoltam a vicc lesz a kozos csatorna - h "I need a translator as I'm drunk" hál istennek vette a lapot és nem volt para de utólag visszagondolva mák is h emiatt nem történt semmi para.
A végső indulas 22:30 lett, és most jön a csavar és a fény az éjszakában, megtudtuk h miért van a késés, tehát a Norwegian dreamliner gépe szombaton összefosta magát és nem sikerült megszerelni, ezért ők béreltek egy Airbus 300at az Air Arik nevezetű légitársaságtól Nigeriabol, tehát meg kellett várnunk azt hogy a gép Lagosbol átrepüljon Koppenhágába, majd onnan pedig Las Vegasba... jaja majd elfelejtettem, hogy felajánlották azt nekünk h kapunk 300 dollárt ha átülünk a Los Angeles-i gépre ami 19:50kor indult és utana busszal atvisznek Vegasba ami úgy 6-7 óra utazást jelentett volna de inkább kihagytuk.
Végre a gépen voltunk amikor szembesültünk a ránk leselkedő 11 óra megpróbáltatásaival, mégpedig h nincs wifi, nincs usb ami ugye a telefonok feltöltése miatt elég fontos lett volna és a tvk amik előttünk voltak tele voltak nigériai sorikkal meg filmekkel, mivel ezt a gépet belföldi utazásokra használták főleg, egyszóval ha nem tudtál aludni akkor tuti h 1 ora után eret vágtál magadon. És aludni neeeem tudtál, mert volt egy tipik túlsúlyos amerikai anyuka aki úgy kohogott, mint egy fáradt TBCs tehén a fagyos legelőn. Ha netán valamilyen betegséget haza importálnék akkor az miatta van. Szoval szenvedés volt. Viszont kaját kaptunk kétszer is, ehető volt :) Az egyetlen értékelhető csatorna a kis kijelzőn az volt h néztük illetve elszornyedve néztük azt h mennyit kell még repülni illetve a szomszéd svéd Samuel bácsival osszevetettuk h ő miért van sokkal magasabban és miért ér Vegasba hamarabb mint én ugyanis a ket kijelző totalisan más adatokat mutatott :D ja Samel is sikerült már az elején összehaverkodni, nála úgy sikerült nyitás h leültem mellé és megkérdeztem h szintén Vegasba megy-e :D
Hiphop elrepült ez a 11 óra nem sok alvással, és meglepetésünkre elég gyorsan átmentünk a vámon meg az ellenőrzésen, ujjlenyomatadason, kikérdezésen taxifogason és becsekkolason :) itteni idő szerint hajnali 3kor kerültünk ágyba, otthoni szerint pedig déli 12kor tehát pont egy napot sikerült utazni.