Indult a CES, és mi is a CES-re. Ez a nap már a kiállításról szólt, és igazából gondoltuk, hogy hatalmas rendezvény ez, de mégse sejtettük, hogy ekkora. Hatalmas dogú volt az utakon és ne úgy képzeljétek el, mint reggel 7-9 között a Róbert károly körútat, mivel ott csak 3 sáv van, itt a Strip átlagosan 5 sáv de van ahol 7 sávot is számoltam. Viszont ami pozitívum, hogy senki sem trükközget, nincsenek pofátlankodók és mindenki cammog szép nyugodtan a másik után. A 20 perces utat a hoteltől a kiállításig kb 1 óra alatt tettük meg és szép londoni idő még jobban segítette azt, h ne érezzük túl jól magunkat. A kiállítás részleteivel nem untatlak titeket, de tényleg kötelező a kényelmes cipő, mert ez nem egy BNV.

4000 kiállító volt itt ezen a 4 napon és összesen 241540 négyzetméternyi területen, igen jól olvassátok, szóval esélyed nincs bejárni.

Az árakról annyit, hogy a kiállításon minden nagyon drága volt, 1 ásványvíz 3 dollár egy sima szendvics 10 dollár.

10re értünk ki és körülbelül délután 4ig bírtuk a mászkálást, nagyon elfáradtunk, egyszerűen annyi adat volt ez az agyunknak, hogy kb már a hazafelé tartó buszon elaludtam. Persze gyorsan összeszedtem magam és miután hazaértünk nekiindultunk a városnak, strippeltünk kicsit és rá kellett jönnünk, hogy Amerika nem csak a legnagyobb ország a világon de itt minden és mindenki nagy. Az épületek, az utak, az autók, a miniabck, a kiállítások, a kiszerelések, az emberek, na és a mellek - muszáj ezt is megemlítenem, mert tényleg az a tendencia, hogy szinte minden második nőnek szilikon mellei vannak - egyszerűen nem lehet nem észrevenni ez az igazság.