Egy hét amerika - készülés, élmények, tanulságok

Lehetőségem nyílt arra, hogy részt vegyek a 2018-as CES konferencián és úgy gondoltam, hogy megosztom a tapaszztalataimat saját magammal és veled kedves olvasóm, hogy egy örök emlék legyen illetve tapasztalás mindenki számára

Negyedik nap

Mai napon a kiállításon kivül még bejártuk a Venetian nevezetű hotel Grand Canal nevezetű emeletét, ami arról híres, hogy lemásolták Velencét, gondolásokkal, terekkel házakkal együtt mindent. Nagyon durva, hogy egy hotel első emeletére ilyet építenek, minden nap meglepődünk egy kicsit, hogy ez hogyan lehetséges főleg azt tudva, hogy 1997 áprilisában kezdték el építeni és 1999 május 3-án volt a megnyitója. Összesen 4049 szobája van és egy éjszaka 169 dollártól 10000 dollárig terjed. Gyönyörű az egész.

Este hivatalosak voltunk a Hakassan nevű klubba ami amúgy az MGM Grand szálloda aljában van és a világ egyik legjobb klubbja, mivel elővételes jegyünk volt így nem kellett sokat sorban állni és mindenki nagyon kedves volt - ez amúgy jellemző egész amerikára és szintén meglepetés, hogy tényleg mindenki kedves a bolti eladótól kezdve a takarítónénikig és az utca emberéig - a biztiőr srácok előtt le a kalap, hogy ekkora embertömeget és ennyi burzsujt ilyen barátságosan tudnak kezelni, mert azért voltak hisztik, mert tényleg nagy volt a sor. A klub zseniális a hangzás is tökéletes és képzeljétek, hogy a wc-ben parfűmöket próbálnak eladni a toilet coordinátorok, hát az zseniális, ha ezt tudom bizti nem fújom be magamat, mert kb 5 féle parfümfelhőbe rohantam be mikor rám jött az inger :D

Harmadik nap

Ez egy rövid bejegyzés lesz, mert a kiállításon kivül sehol nem voltunk, történt ez úgy, hogy a mai napon már sokkal ügyesebben készültünk és vittünk magunkkal vizet és harapnivalót, jó magyar módjára, de rettentően elfáradtunk. Hotelbe érve megbeszéltük hogy szusszanunk egyet fürdés után és nekimegyünk az éjszakának, be is állítottam az órát fél9re ha netán bealudnánk akkor mégse sokáig, na ebből az lett, hogy hajnal 4kor keltem fel és csak bámultam ki a fejemből, hogy mégis hol vagyok, egyszerűen fullosan resetelt az agyam, de hál istennek nem csak az enyém, mert Viktor és kb akkor tért magához :D

Jajj majd elfelejtettem, ma kb 3 méterre volt tőlem Shaq O'neill aki nem tudja ki az guglizza ki, ő a Ring nevű cég reklámarca.

Hamár ilyen rövid ez a bejegyzés, ezért gondoltam pár tapasztalatot még megosztok veled kedves olvasóm, mégpedig azt, hogy a kávé pocsék, nem értem hogy ezt a szar fos amerikánót, hogy tudják meginni itt, de tényleg vödörszámra vedelik, telebasszák cukorral és zsíros tejjel, nem csoda h mindenki akkora, mint lagzi lajcsi fénykorában.

Lehet, hogy minden nap végén valami funfactset fogok írni ez egész jó ötletnek tűnik.

Második nap

Indult a CES, és mi is a CES-re. Ez a nap már a kiállításról szólt, és igazából gondoltuk, hogy hatalmas rendezvény ez, de mégse sejtettük, hogy ekkora. Hatalmas dogú volt az utakon és ne úgy képzeljétek el, mint reggel 7-9 között a Róbert károly körútat, mivel ott csak 3 sáv van, itt a Strip átlagosan 5 sáv de van ahol 7 sávot is számoltam. Viszont ami pozitívum, hogy senki sem trükközget, nincsenek pofátlankodók és mindenki cammog szép nyugodtan a másik után. A 20 perces utat a hoteltől a kiállításig kb 1 óra alatt tettük meg és szép londoni idő még jobban segítette azt, h ne érezzük túl jól magunkat. A kiállítás részleteivel nem untatlak titeket, de tényleg kötelező a kényelmes cipő, mert ez nem egy BNV.

4000 kiállító volt itt ezen a 4 napon és összesen 241540 négyzetméternyi területen, igen jól olvassátok, szóval esélyed nincs bejárni.

Az árakról annyit, hogy a kiállításon minden nagyon drága volt, 1 ásványvíz 3 dollár egy sima szendvics 10 dollár.

10re értünk ki és körülbelül délután 4ig bírtuk a mászkálást, nagyon elfáradtunk, egyszerűen annyi adat volt ez az agyunknak, hogy kb már a hazafelé tartó buszon elaludtam. Persze gyorsan összeszedtem magam és miután hazaértünk nekiindultunk a városnak, strippeltünk kicsit és rá kellett jönnünk, hogy Amerika nem csak a legnagyobb ország a világon de itt minden és mindenki nagy. Az épületek, az utak, az autók, a miniabck, a kiállítások, a kiszerelések, az emberek, na és a mellek - muszáj ezt is megemlítenem, mert tényleg az a tendencia, hogy szinte minden második nőnek szilikon mellei vannak - egyszerűen nem lehet nem észrevenni ez az igazság.

 

 

Első nap

 

Ott hagytam abba h kb 3kor fekudtunk le és az első vegasi progi a grand canyon tura lett volna, de neeeeem :D úgy volt h reggel 9re jönnek értünk a maverick airlinestol, viszont kaptunk egy emailt amiben írták h nem jott ossze a minimum létszám és h próbáltak hivni de nem vettem fel a telot - nyilván mert a gépen voltam - írtam nekik h az 552es szoba a miénk és jelentkezzenek, szóval reggel 6:35kor csengett is a telo és felajanlottak h egy masik helikopteres túrára elvisznek minket ami rövidebb és nem a west rimhez hanem a south rimhez ment volna, viszont akk 30 perc mulva kellene menni, úgy éreztük h 3.5 óra alvas után inkább ezt kihagyjuk és mondtuk nekik h szombatra probaljanak toborozni embereket, mert akkor tudnánk csak menni. De ez még a jövő zenéje h osszejon e vagy sem, ha nem akk visszaadjak a pénzt elvileg. Visszafekudtunk aludni.
Kb 9kor már fenn voltunk és eldöntöttük h ha már az egyik kanyon nem jött össze akkor a másikat megnézzük ami kb 20 percre van Vegastol. Bereltunk kocsit, ami nagyon könnyen ment, kb 20 perc alatt és már indultunk is.
A kanyon mesebeli volt, kár h esett az eső de ez mit sem vett el a szépségből. A belépő autónként 7 dollár volt szóval ha vegasban vagy kedves olvasó ezt ne hagyd ki :) Van egy visitor center is ahol lehet venni ajikat, vettem is pár mágnest na meg persze a kanyonbol hoztam pár darab kavicsot is. utólag nagyon jo döntés és szerencse volt h nem kellett a nagyobbik kanyonba menni mert borzasztó fos időjárás volt tegnap.
Miutan visszajottunk még cruzoltunk egyet a varosban a kocsival, és meg kellett állapítani h a mértékegység az a nagy és még nagyobb jelzőt kapjanmeg tőlünk mert itt tenyleg minden hatalmas, ahogy a reggelink is az volt mert még délután 6kor se voltunk kajasak.

Út Vegasba

Most kedd reggel 4:59 van, megébredtem picit és nem sikerült visszaaludni, viszont már 10 körül ágyban voltam, ugyhogy mondhatjuk h bruttó 7 órát sikerült aludni, ami tőlem azért nem is rossz. Mivel van még 4 ora a konferenciáig, ezért gondoltam behozom a blogos lemaradást.
Szóval az út ide elég kacifántosra sikeredett, Koppenhágába még időben megérkeztünk 14:00ra és úgy volt, hogy 19:10kpr repülünk tovább, de neeeeeem!!! Szóval irány a transfer center és sorban állás, hát nem lettünk okosabbak csak annyit tudtunk meg, hogy 21:00ra tették át az indulást. A reptérről tudni kell, hogy elég nagy és iszonyat drága a kaja és a pia. Találtunk egy viszonylag nyugis helyet és leheveredtünk. Aztán óránként kaptuk az oltást smsben, először azt h 21:20kor majd 22:00, viszont itt már azt is megírták, hogy fáradjunk az info pulthoz mert kapunk 150 dán korona kajajegyet kompenzációkent. Átvettük nem laktunk jól :D nagyon nem mennék bele. de kb egy pizza kerül ennyibe... végre kiírták a kaput C33as és indultunk is oda, egy karton carlsberg társaságában, mivel olcsobb volt a sör mint a víz, sikeresen szalonspicces üzemmódra hevitettem magamat ami egy elég vicces beszélgetést eredményezett a US officer bácsival aki kihallgatott mielőtt felengedtek a gépre, kb 5 perces kérdezz feleleket jatszottunk, amit úgy inditottam - gondoltam a vicc lesz a kozos csatorna - h "I need a translator as I'm drunk" hál istennek vette a lapot és nem volt para de utólag visszagondolva mák is h emiatt nem történt semmi para.
A végső indulas 22:30 lett, és most jön a csavar és a fény az éjszakában, megtudtuk h miért van a késés, tehát a Norwegian dreamliner gépe szombaton összefosta magát és nem sikerült megszerelni, ezért ők béreltek egy Airbus 300at az Air Arik nevezetű légitársaságtól Nigeriabol, tehát meg kellett várnunk azt hogy a gép Lagosbol átrepüljon Koppenhágába, majd onnan pedig Las Vegasba... jaja majd elfelejtettem, hogy felajánlották azt nekünk h kapunk 300 dollárt ha átülünk a Los Angeles-i gépre ami 19:50kor indult és utana busszal atvisznek Vegasba ami úgy 6-7 óra utazást jelentett volna de inkább kihagytuk.
Végre a gépen voltunk amikor szembesültünk a ránk leselkedő 11 óra megpróbáltatásaival, mégpedig h nincs wifi, nincs usb ami ugye a telefonok feltöltése miatt elég fontos lett volna és a tvk amik előttünk voltak tele voltak nigériai sorikkal meg filmekkel, mivel ezt a gépet belföldi utazásokra használták főleg, egyszóval ha nem tudtál aludni akkor tuti h 1 ora után eret vágtál magadon. És aludni neeeem tudtál, mert volt egy tipik túlsúlyos amerikai anyuka aki úgy kohogott, mint egy fáradt TBCs tehén a fagyos legelőn. Ha netán valamilyen betegséget haza importálnék akkor az miatta van. Szoval szenvedés volt. Viszont kaját kaptunk kétszer is, ehető volt :) Az egyetlen értékelhető csatorna a kis kijelzőn az volt h néztük illetve elszornyedve néztük azt h mennyit kell még repülni illetve a szomszéd svéd Samuel bácsival osszevetettuk h ő miért van sokkal magasabban és miért ér Vegasba hamarabb mint én ugyanis a ket kijelző totalisan más adatokat mutatott :D ja Samel is sikerült már az elején összehaverkodni, nála úgy sikerült nyitás h leültem mellé és megkérdeztem h szintén Vegasba megy-e :D
Hiphop elrepült ez a 11 óra nem sok alvással, és meglepetésünkre elég gyorsan átmentünk a vámon meg az ellenőrzésen, ujjlenyomatadason, kikérdezésen taxifogason és becsekkolason :) itteni idő szerint hajnali 3kor kerültünk ágyba, otthoni szerint pedig déli 12kor tehát pont egy napot sikerült utazni.

Készülődés part 2.

Itt egybe venném az élményvadász és a praktikus dolgokat.

Mivel 4 teljes nap lesz a konferencia amire megyünk, ezért túl sok szabaidőnk nem marad, de azt a keveset is próbáljuk jól megtömni élményekkel, így döntöttük el Viktorral, hogy jól megnézzük  Grand Canyon-t. Először úgy terveztük, hogy bérelünk autót és nekivágunk a 93-as útnak és lecsapatunk a West Rim-hez és körbenézünk, de idő hiányában el kellett vetnünk ezt az ötletet, mert:

1. ez 11 óra kocsikázást jelentene, ami rohadt fárasztó

2. csak nekem van jogsim

3. az autóbérlés és a feltételek nem igazán tetszettek.

Úgyhogy elkezdtünk keresgélni a helikopteres utak után és találtunk is (nem túl olcsón) utakat, egy meg is tetszett, de (hál istennek) elutasította a cég bankja a kártyámat, ami azért is érdekes, mert master card-om van. Ez egy helikopteres út lett volna, 3-3.5 órás, mi elvitt volna minket a Hoover gát és a Lake Mead felett, majd a benn a kanyonban repültünk volna a West Rim-ig, ahol a kanyon aljában leszálltunk volna 30 percre, ahol pezsgőzni meg kajálni lehetett volna, mindezt 349 dollárért per fő. Ja és még az is vicces volt, hogy ezek után felkeresett a légitársaság, hogy adjam meg a kártyám adatait a CVV kóddal együtt és majd ők megpróbálják így levonni :D istenem komolyan gondolták, hogy ezeket elküldöm ... bár amerikában bármi lehetséges.

Lényeg a lényegben, hogy végül az alábbi útat fizettük be és Január 8-án megyünk kicsit nézelődni, lehet összefutunk majd Billy-vel vagy Bernard-al :D

http://www.maverickairlines.com/tour-west-rim-grand-canyon.aspx

Praktikák rovatunkhoz értünk, itt inkább felsorolom őket, minthogy valami hosszú litániával untassalak téged kedves olvasóm :) szóval ez egy fontossági sorrend is ami így néz ki: konnektor átalakító, elosztó, powerbank, rendes fényképezőgép, gopro, altató - ahogy kiérünk és becheckolunk a szállodába már be is verek egyet - repülőre nyakpárna, digitális poggyászmérő - nem akarok büntit fizetni - lázcsillapító, ragtapasz.

Nagyjából ennyi jutott eszembe most, ha még bepakolnék valamit arról tudósítok, vagy sem :D